A probléma nem a napsugárzás csökkenéséből, vagy akár teljes megszűnéséből fakad (hiszen ez a jelenség minden este bekövetkezik), hanem a relatíve rövid idő alatt lezajló jelenségből. Mivel a napfogyatkozás dél körül ér véget, ezért arra is fel kell készülni a rendszer irányítóknak, hogy a napelemes erőművek ekkor már jóval nagyobb teljesítménnyel táplálnak majd a hálózatba, mint a napfogyatkozás kezdeténél.
Számítások szerint nagyjából 30 Gigawatt energia (15 paksi erőmű!) fog kiesni a termelésből. A rendszerirányító feladata erre az időre fokozatosan mozgósítani azokat a tartalék erőműveket, melyek a kieső napelemes termelés helyébe lépnek. Ha ez nem valósul meg, vagy az átállás nem megfelelő precizitással történik, akkor szélsőséges esetben akár össze is omolhat a teljes villamosenergia rendszer.